Ki korán kel magában is aranyat lel

Rájöttem sokkal jobban indul a napom, ha hajnalban fel tudok  kelni, tanúja vagyok jobban annak, ahogy lassan , békésen ébred lelkemben - mint a nap -  a sok gondolat, energia. Szervezetem működése még jobban elindul,  pláne, ha ilyenkor pozitívat gondolunk és csinálunk. Ez hatványozottan kihat  az egész napunkra. Ha van időm,  járkálok kint és le is fotózom, ami szépséget észreveszek az ébredő természetben. Így született ez a kép is egy közeli parkban.

Egy ilyen alkalommal fogalmazódtak meg bennem az alábbi gondolatok. Rögtön le is írtam, hogy később is tudatosodjon szívemben és elmémben. Gondoltam megosztom veletek is ezt a kis írásomat. 


Csendesen csörgedező patakként folydogál lassan a nap csiklandozó sugarainak fénye.
Érzem  szívemben és ereimben.
Nyugodt, mosolygós lelket önt belém a hajnali napfénynek csendes, faágakon táncoló, hárfázó léte.
Csobog tovább a madarak énekében, zenélve.  
Majd folyamló benső erővel
Ébred bennem kacsintó cinkos kíváncsisággal, a nap kezdete, mint sál a jövőbe lebegve,
Mit tartok a jelenben kezemben, mint szálló falevél üzenete,
És kiterjed az egész napomnak szélben játszó, áramló forgatagába.
Így alakul, épül lassan, a napból kifényesedve, egyre, napról- napra az ember egészsége,
Fénye és békessége.

Írta: Szakács Anna (Panni)