Az én belső tapasztalataim diétám és kis életem során, amiben a diéta csak jó irányban erősít, fejleszt

Miért jó nekem ez az étrend, életmód?

Úgy érzem, több az energiám, életerőm, jobb az általános közérzetem.  Pedig előtte nagyon levertnek és gyengének éreztem magam. Tényleg nem csak testileg, de lelkileg is.  Most már kicsit könnyebben állok a dolgokhoz, ebben biztos az is segít, hogy minimum heti 4-5 alkalommal jógázok pár órát, általában hajnalban vagy este, de ha nem megy sok, már 15 perc is sokat számít.
Mi egy európai ember számára is végezhető, a mindennapokba beilleszthető indiai jógarendszer szerint gyakorlunk. Neve: Jóga a Mindennapi Életben Rendszer. amit az érdi jógaközpontban gyakorlunk.
Hogy mit is csinálunk ott? Főképp különböző  testgyakorlatokat, légzőgyakorlatokat és lazítógyakorlatokat, néha meditációt végzünk. 
A jógában azt is meg lehet tanulni, hogyan figyeljünk testünk, lelkünk apró, de annál fontosabb jelzéseire, mert egyfajta tanítónkká is válhat saját testünk. Az csupán a  kérdés, mi meghalljuk- e hangját, és elfogadjuk- e benne önmagunk. 
Hogyan viszonyulok a külvilághoz és mi fontosabb ezek közül  nekem, és persze másoknak is, hogy fejlődjek, fejlődjenek. Mindig lehet tanulni másoktól,  nem pusztán a hibáikból, hanem felfedezhetjük, ahogy a másik ember kinyílik, rácsudálkozhatunk,  mint egy virágocskára. 
Ha a nagy egészet nézzük, mások is velünk egy hajóban eveznek, csak az idő és a hely, az életszakaszok, élethelyzetek, amik különböznek. Mindenki a saját szűrőjén keresztül éli meg a világ dolgait, történéseit. Ha mégis önmaga indokolatlan félelmein túllépve, az ember másoknak szeretetet, megértést, segítséget ad, maga is erősebb, vidámabb tud lenni. Egyre jobban megtanulja, hova tegye a dolgokat, vagy csak tud már örülni az apró, de annál valódibb örömöknek.
Az élet maga jó, de a nehézségek miatt úgy tűnik, hogy sötét fellegein sehogy nem lehet áthatolni, de valójában, olyan az ember, mint egy kis lámpást vivő törpike. Maga viszi a lámpást, bár sokszor nem is tud róla.
Az erdőből valahogy ki kell találni, és mindenki ki is tud, de még ha ez megtörténik sem vagyunk feltétlenül tudatában, hogyan is történt. 
Talán nem is mindig fontos tudni a miérteket, elég az eredmény.  Valódi önmagára kellene rátalálni ennek a törpikének, hogy kitaláljon, vagy megtaláljon valamit, ami segített eddig is neki. Saját kezében, fejében van a kulcs.
 Ő tudja meggyújtani saját lámpását, hogy fényesebben ragyogjon. Előbb- utóbb rá kéne jönnünk, hogy a fények is mi magunk vagyunk, lehetünk.  Az ember érzi és látja, hogy benne és körülötte is tud sütni a nap. Ekkor a köd ellebben a szem elől, mert tudja már, tapasztalja, hogy a sötét felhők is a nagy kék égen, mint óceánon úsznak, felette pedig mindig ott süt a nap valós mosolya.