Én valakinek tréfásan valahogy így válaszoltam, csak most versbe is szedtem:
Nem mindegy mit eszel és mit teszel a tálra,
És ne félj nem marad el a hála.
És ha nem utál valamit az ember, és nem mondja magára szegény pára,
Hanem pozitív várakozással, kitartással, de vidáman áll hozzá akkor halad.
De azért lecsúszhat torkunkon még így is sok jó falat.
Éhségedben nem kaparod a falat,
Ez egy szép feladat.
Persze egy jó diéta csodákat tehet,
És az ember még akár jót is ehet.Ez jó cél lehet.
Ez volt a felelet,
És végül az ember feleslegének fele lett, ami lement.
A szabadság könnyűség érzése szállt ránk,
Mint ahogy madár az ágra,
S áldásként gondolunk phalahari diétánkra.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése