Fogadjátok szeretettel ezt a kis verset amit írtam, életetem során morzsákként megtapasztaltam és egyszer csak összeállt egy egész szeletté, a sok gondolat, érzés a fejemben, lelkemben.
A hegytetőn leszek, vagy sem élén táncolok e vagy sem.
Fontos hogy megértsem. A lélekélek hátán táncoló életben kiélezett sokszor a
helyzet, úgy érzem.
De nem kell,
hogy féljek, csak kell, hogy éljek beszéljek, cselekedjek és ne csüggedjek. Segítséget kéne, adjak, belül jól haladjak,
és az ég is segítséget ad. Kéne, hogy jó
gondolatokat, tapasztalatokat, hintsek,
de senkit se intsek , szidjak, és soha se ítélkezzek. Csak elég , ha igyekezek. Mert az isteni kezek majd gondoskodnak a világi rend, tanító áldó, fenntartó létében. Akkor már nem tévedünk el annyit az ében éjben, fény világít mosolyogva csillagként lelkemben, ezt érzem egyre többet benn.
A végén megértem talán, megérkezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése